Míg a gyermekgondozási cikkeket forgalmazó, virágzó iparág örömmel fogadja a babákra költött összegek folyamatos emelkedését, családok szorongva gondolnak a várható kiadásokra. Talán olyanok is vannak, akik elrettenve a látszólagos anyagi terhektől, lemondanak a gyermekvállalásról. Ki lenne képes megvonni a gyermekeitől bármit is, ami „nélkülözhetetlen”?

 

Csak semmi pánik! A kelengyelisták egyre hosszabbak, az üzletek egyre jobban ellátottak, a gyártók folyamatosan szállítják tévé- és sajtóreklámokban szereplő árucikkeiket. A jövendő szülők állandó célpontjai ezen üzeneteknek, melyek szerint a hirdetett termék nemcsak szükséges, hanem egyenesen nélkülözhetetlen a gyermek számára. Ily módon, kihasználva az apukák és anyukák – különösen az első várandósság idején jellemző – tapasztalatlanságát, folytatódik az elanyagiasodott fogyasztói kultúra terjedése, ami egyben a testi kontaktus csökkenésével is jár a gyermekgondozásban. 

 

Hiszen mindig kerül egy megfelelő kellék, melyet kellőképpen tanulmányozott az egyre fejlettebb (és egyre drágább) kutatóközpontok egyike, és mely a szülőt hivatott helyettesíteni éjjel, nappal, autóban, a kertben vagy a strandon… Készen állnak az új generációs babakocsik, kiságyak és társaik. Színesek, márkásak, izgalmasak, és a reklámokban a baba mindig boldogan hagyjaott a felnőttek karjait, hogy kényelmesen elhelyezkedjen azokban.

Kár, hogy mindennek semmi köze a gyermekek valós szükségleteihez,

és komoly ellentmondáshoz vezet a szülők elvárásai és a valóság között.