Közös gyógymód 911
Krónikus fájdalomélmény és a fájdalomcsillapítás kognitív technikái. Bevezetés A krónikus fájdalom az egyik legnagyobb szenvedésnyomást okozó probléma, amelynek kapcsán számos tényező még feltáratlan, ezért diagnosztizálása, kezelése kihívásokat rejtő feladat. A krónikus fájdalom eredete, patofiziológiai háttere gyakran ismeretlen marad, ennek a típusú fájdalomnak nincs olyan világosan meghatározható biológiai, evolúciós funkciója, mint az akut fájdalomnak.
Papp Mária
Gyakori, hogy a személy pszichés státusában depresszió, szorongásélethelyzetében, szociális kötődéseiben gyermekkori traumák, bántalmazás, elhanyagolás kimutatható összefüggés a fájdalom megjelenésével.
Előfordulhat az is, hogy egy betegség vagy trauma után fennmarad a fájdalom annak ellenére, hogy a személy fizikai állapota látszólag nem ad erre okot, és a közös gyógymód közös gyógymód 911 ellátása is megfelelő volt. Az ipari társadalmak minden országában ezek a betegek jelentik a legnagyobb költséget az egészségügyi ellátórendszerben, és a kezelések hatékonysága közös gyógymód 911, a befektetett erőforrások ellenére is. Jelenleg a megoldás iránya inkább elméleti, mint gyakorlati.
Ennek hátterében az áll, ahogy azt a fejezetben is bemutatjuk, hogy olyan komplex jelenségről van szó, amelynek kialakulása, diagnosztizálása éppen annyira igényel fiziológiai, mint pszichoszociális ismereteket, ezért a kezelések eredményessége is az interdiszciplináris lehetőségek együttes alkalmazásában gyökerezik. A fájdalom neuromátrix elmélete mind elméleti, mind gyakorlati szinten megoldást ígér a krónikus fájdalomról való gondolkodás integrált biopszichoszociális szemléletének kialakítására, azonban ez a fájdalommodell még nem terjedt el kellő mértékben a tudományos szemléletben.
A krónikus fájdalom megértésében és kezelésében a szervezet működésének biológiai oldala mellett egyre inkább hangsúlyt kap a fájdalom érzelmi komponense és a fájdalom okozta szenvedés, amely a negatív emocionális dominancia miatt súlyosbíthatja nem csak a tüneti képet, de a gyógyulást is akadályozhatja.
Fejezetünk célja, hogy a krónikus fájdalom jelenségéről átfogó, szemléletes képet kapjon az olvasó, és hogy olyan kontextusba tudja helyezni a betegséget, amely segíti a multidiszciplináris gondolkodásmód kialakítását, és ezáltal a páciens szenvedését eredményesen tudja enyhíteni.
Krónikus fájdalom A krónikus fájdalom meghatározása épp olyan nehéz, mint a fájdalom definíciója lásd 3. Jelentősen rontja mind az életminőséget, mind a beteg aktivitásának szintjét, általában a munkaképességet, és a szociális életére is negatív hatással van. Gyakran társul hozzá szorongás, depresszió, egyéb személyiséget érintő változások és szexuális diszfunkció, alvászavar is.
A krónikus fájdalom esetében előfordul, hogy a korábbi, betegséget jelző, és ezért adaptív tünet válik a betegség forrásává, majd a tünet függetlenedik az eredeti októl, és az idő előrehaladtával más fiziológiai és pszichológiai betegségek alapjaként is szolgálhat.
Azonban egyre többen vannak azon a véleményen, hogy a krónikus fájdalom ilyen típusú kialakulása fordul elő ritkábban, és többségében olyan érzet- és élményminőségről, illetve biopszichoszociális folyamatról van szó, amelynek már az első tüneti megjelenése is eltér az akut fájdalomtól, nem belőle alakul ki, és ezért eltérő minőséget is jelent.
A krónikus fájdalom fiziológiájánál leírt neuromátrix-elmélet és lásd még a 3. A krónikus fájdalom ismérvei: legalább három hónapot egyes szerzők szerint hónapot meghaladó folyamatos, vagy rendszeresen visszatérő jellegű fájdalom; a fájdalom jellege általában konstans; változhat is, de ez utóbbi kevésbé jellemző; a fájdalom intenzitása fokozódik; terápiarezisztens, és a beteg közös gyógymód 911 egyre inkább eluralkodik a közös gyógymód 911 való félelem érzése.
Ebből kiindulva Chapman a krónikus fájdalmat az énidentitásra negatívan ható, tartós állapotként definiálja ; az okok forrása nem mindig ismert; az is lehet, hogy több ok együttesen eredményezi a fájdalmat; illetve közös gyógymód 911 fájdalom ismert eredete ellenére nem kezelhető és szüntethető meg a fájdalom; jellemző, hogy biológiai jelzőfunkcióját a fájdalom elveszti, bár szociális funkciója és kommunikációs funkciója továbbra is fennmaradhat.
A krónikus fájdalom összetett fiziológiai, pszichológia, szociális élménykomplexum, amelyben a hatótényezők közös gyógymód 911 kapcsolatban vannak egymással. A patológiás fiziológiai folyamatok általában önmagukban nem magyarázzák a megjelenő krónikus fájdalom jellemzőit.
A fájdalomelméletek konstruktivista modelljei kapcsán a fájdalom énidentitásra gyakorolt negatív hatást kell kiemelnünk, amely torzítja a kognitív információk értékelését, és a fájdalommal kapcsolatos minden információ elsődlegessé válik, ami visszahat a további információfeldolgozásra és a pszichoszociális folyamatokra is. Ha ez eluralja az énidentitást, a fájdalom- és betegségtudat kerül dominánsan előtérbe, az negatívan hat az érzelmi folyamatokra, növelve a fájdalom által okozott distresszt, illetve a szorongás és depresszió mértékét is.
Két fogalmat kell még bevezetnünk a krónikus fájdalom definiálásához kapcsolódóan, az egyik a hyperalgesia, amely az érzékennyé válás, a szenzitizáció pszichofiziológiai vetületét fejezi ki. Adekvát ingerre adott egyedi és jellemző mintázatról van közös gyógymód 911, amikor a sérült területen a fájdalmas inger még hevesebb fájdalom érzetét kelti. A másik fogalom az allodynia, amely a szekunder hyperalgesia területén sérüléstől távolabb az egyébként nem fájdalmas inger is fájdalmat okoz.
Epidemiológia Míg a lakosság kb.
Szerző neve
A leggyakoribb krónikus fájdalombetegségek gyakorisági sorrendben : a fejfájás, hátfájás, arcfájdalom és tumoros eredetű fájdalmak. Hazánkban gerincvelő derékfájás derékfájás a keresőképtelenség második leggyakoribb oka, közös gyógymód 911 a rokkantosítás kapcsán is élvonalba tartozik. A fiatal korosztály fele tartozik az érintett populációba.
A tengerentúli adatok szintén hasonló tendenciát mutatnak, az Észak-Amerikai kontinensen az ízületi instabilitás kezelése ellátás legnagyobb részét, a munkaképtelenség legfőbb okát a krónikus fájdalom okozza.
A statisztikai adatokat nézve, az USA-ban 60 millióan, Kanadában 7 millióan élnek ezzel a betegséggel, és a prevalencia az elmúlt húsz évben a duplájára nőtt. Krónikus fájdalmak felosztása 2.
A krónikus fájdalom szintjei Amikor az orvos nem talál kézzelfogható okot, hogy a krónikus fájdalom eredetét megmagyarázza, gyakran pszichogén fájdalmat diagnosztizál, de ez a megnevezés alapvetően téves attitűdöt tükröz, hiszen a fájdalom minden esetben 3 szinten jelenik meg.
Beszélhetünk: szubjektív-pszichológiai szintről, ide tartoznak például a nyílt verbális fájdalomreakciók, vagy a kevésbé megfigyelhető, de jelenlévő és a fájdalommal kapcsolatos gondolatok, elképzelések; a motoros-viselkedéses szint a kímélő aktivitás, a fájdalom viselkedéses kifejezése testtartásban, reflexek; és végül a fiziológiai-biológiai szint, mint közös gyógymód 911 a gyulladás következtében fellépő perifériás izomfeszülés.
Ezeknek a szinteknek azonban nem kell feltétlenül együttesen megnyilvánulniuk, azaz az olyan fájdalmak, amelyeket priméren pszichológiai szinten tapasztalunk elsősorban, és a fiziológiai hátterét gyógyultnak tekintenénk, mert mondjuk meggyógyult a kiváltó ingerként definiált seb, szintén rendelkezhetnek neurofiziológiai háttérrel, amelyek azonban a tanulási — és emlékezeti folyamatok szintjén ragadhatóak meg az idegrendszerben, és nem a perifériás fiziológiai folyamatokban.
Tehát, ahogy a példából is látható, a pszichogén fájdalom definiálása téves következtetésekre adna okot, mind a szakember, mind a beteg számára.
Gyakran indul ki ilyen helyzetekből mind az orvos, mind a beteg részéről egy olyan kudarcokkal teli folyamat, amely csalódásokkal, frusztrációval, negatív érzésekkel és indulatáttételekkel teli, a probléma súlyosbodik, és a megoldás közös gyógymód 911 távolabb kerül.
Azt is meg kell említenünk, hogy éppen annyira nem létezik pusztán fiziológiai fájdalom, mint amennyire nem létezik pusztán pszichogén fájdalom, hiszen a szubjektív értékelés és érzékelés, éppúgy megjelenik, mint a távolító magatartás, vagy az egyéb reflexes, motoros fájdalomválaszok, hiszen ezek egymással szoros összefüggésben vannak.
Ha a krónikus fájdalmat szeretnénk pontosan meghatározni, akkor a fájdalom jelenségének mindhárom említett szintjén törekednünk kell a precíz jellemzésre, megértésre. Csak ez által valósítható meg a fájdalom megértése, diagnosztizálása és a megfelelő kezelés kidolgozása. A krónikus fájdalmak csoportosítása Összességében körülbelül 50 főbb fájdalomtípusról beszélhetünk attól függően, hogy milyen felosztásról beszélünk, lehet etiológiai, testtáj, tünetten vagy időtartam szerint.
A krónikus fájdalom szindromatológiai felosztás szerint még további két nagy csoportra bontható. Az egyik csoportba az ún. A fájdalomszindrómákhoz tartoznak a neuropátiás[ 49 ] fájdalom-szindrómák lásd még 3. A másik a daganatos betegségekhez kapcsolódó fájdalmak csoportja, melyet az alábbiakban mutatunk be. A daganatos fájdalmak A daganat kezelése kiválthat akut fájdalmakat, melyeket ennek megfelelően kell ellátni.
A daganatos betegségeknél megjelenő fájdalom többnyire krónikus, de vannak epizodikus, ún. Etiológiai felosztás szerint: a primer tumor vagy a metasztázis elhelyezkedése miatti fájdalmakról csontok, idegi struktúrák infiltrációja, kompressziója ; a daganat másodlagos következményeként létrejött fájdalomról felfekvés, hólyagspazmus ; a kezelésekhez társuló fájdalomról posztoperatív, posztkemoterápiás következmények ; és a daganatos betegségtől relatíve függetlenül megjelenő fájdalmak pl.
A szövetek infiltrációja okozta fájdalom általában elveszíti veszélyt jelző szerepét, mert többnyire a betegség előrehaladott állapotában jelenik meg, ám az életminőséget így is jelentősen rontja. Jellemzői: a fájdalom egyszerre több helyen lokalizálódhat, különféle szindrómák formájában, melyek etiológiája is eltérő lehet.
Tartósan is megjelenhet, de tevékenységhez kötötten is, és jellegét tekintve is sokféle lehet. Ezért rendkívül hangsúlyos a részletes fájdalominterjú felvétele az alapos fizikai vizsgálat mellett.
A számok is jelzik, hogy ezen a területen még sok tennivaló van, és nem csak hazánkban, mivel a statisztikai adatok nemzetközi szinten sem sokkal jobbak. Tumoros betegségek ellátása során arra szoktak törekedni, hogy a fájdalmat a lehető legeredményesebben csökkentsék, hiszen a fájdalmat okozó hatások jelentősen megrövidíthetik a beteg élettartamát, aktuálisan kimerítik és adott esetben a személyiség is drámai módon megváltozhat.
Ezek miatt a radikálisnak nevezhető eljárások ezekben az esetekben gyakoribbak, mint más fájdalombetegeknél. Ilyen eljárás pl. A betegségből adódó pszichés változások nagyban rontják a beteg állapotát, a szorongás gyakran eluralja az életét, fél a fájdalomtól, a jövőtől, a haláltól, sokszor depresszió is fellép.
Az életminőség valós javulása csak akkor várható, ha ezeket a tényezőket a medikális kezeléssel egyidejűleg figyelembe vesszük. A gyermekek daganatos fájdalmának enyhítésének a WHO külön kötetet szentelt A krónikus fájdalom és érzelemszabályozás 3. Az érzelemszabályozás neuroanatómiai háttere Általánosságban az érzelmek idegrendszeri feldolgozási mechanizmusai az agy több területéhez köthetőek.
A limbikus rendszer, az amygdala és a hipotalamusz lényeges szerepet töltenek be az érzelmek kialakulásában, az orbitofrontális kérgen át a striatumba továbbítódik az információ, majd a talamusz a jelet a motoros kéregbe továbbítja.
A bazális ganglionok, mint a putamen, pallidum, nucleus caudatus a speciális funkciókért felelnek a különféle reakciók kapcsán, mint a beérkező érzelmi ingerek értékelése, az ingerek ún.
Jelenlegi hely
A bazális ganglionok neuronjai plasztikusak, az egyszer asszociált kapcsolatok gyorsan működésbe lépnek, ha veszélyes ingerre emlékeztető elemmel találkoznak, és az inger értékelésével segítik a szervezet minél hatékonyabb riasztását.
A cinguláris kéreg az érzelemszabályozásban érintett, a figyelmi és emocionális információkat hozza közös nevezőre. Az insula a fenyegető közös gyógymód 911 adott válaszban vesz részt. A bal féltekére általában az analitikus, a jobb féltekére pedig a holisztikus feldolgozás jellemző. Az érzelmek feldolgozása olyan folyamat, amelyben mindkét félteke involvált, más módon és más folyamatok által.
A bal félteke általában az okok interpretációjában játszik szerepet, segít csökkenteni a kognitív disszonanciát, célja az ellentmondásmentes információösszegzés. A jobb félteke az externális és internális ingereket azonban elsősorban érzelmi oldalról dolgozza fel.
Gyakori megbetegedések
A léziós és stimulációs tapasztalatok azt mutatják, hogy a jobb frontális területek elsősorban prefrontális cortex; PFC jelentősebbek a negatív emóciók megélése kapcsán, míg a bal frontális területek a jobb oldal gátlása kapcsán erősítik a pozitív érzelmek megjelenését. Kopp, Az érzelemszabályozás folyamata az emóciók fenntartását, csökkentését, gátlását, tehát teljes viselkedéses dinamikáját végzi a célok elérése érdekében, ennek egyik lehetséges formája az érzelemkontroll, amely a negatívan minősített érzelmek regulációját jelenti.
A diszfunkcionális szabályozási formák jelentős szerepet játszanak számos patológiás állapot megjelenésében, így a szorongásos zavarokhoz, depresszióhoz társuló katasztrofizáló gondolatok esetében is. Az érzelemszabályozás[ 50 ] idegrendszeri háttere közös gyógymód 911 intenzívebben kutatott terület.
KAP rendelkezés 2012
Greenbergid. Kökönyei, szerint corticalis explicit és subcorticalis implicit reguláció különíthető el. Előbbi tudatos, kontrollfolyamatokra épül, és elsősorban a bal félteke egzekutív folyamataival áll összefüggésben, utóbbi a jobb féltekéhez kötődik és jóval automatikusabb.
Az érzelemszabályozás implicit folyamata, mely a hatékony érzelmi működés alapja, Kökönyei összegzése alapján a következőkkel írható le: az érzelmek elfogadása; ezek tudatos megértésének képessége; a megfelelő és adaptív impulzuskontroll kivitelezése; a szituációhoz illeszkedő érzelemszabályozó technikák rugalmas helyzetnek megfelelő és célelérést összehangoló használata.
Az emocionális reguláció működése kapcsán két stratégiát emelünk ki, amelyek relevánsak témánk szempontjából, és akadályozzák a fájdalomélmény érzelmi aspektusának fentebb ismertetett, hatékony feldolgozását. Az ún. Azáltal hat az érzelmek megjelenésére, hogy a megelőzést próbálja megvalósítani. Ez az elkerülő stratégia a fájdalom esetében inaktivitást, izolációt elkerülést eredményez.
A másik ún. Intenzitásváltozás, elnyomás, érzelmi gátlás, egyéb kognitív stratégiák sorolhatóak elsősorban ezekhez a folyamatokhoz. A negatív érzések, mint pl. Hosszútávon, paradox módon növeli a negatív érzelmekre való visszaemlékezést, csökkenti a pszichológiai jóllét minden dimenzióját,[ 51 ] idővel kialakulhat a társas kapcsolatok elkerülése is.
A közös gyógymód 911 stratégiához tartozó érzelemkifejezési gátoltság, szuppresszió aláássa nem csak a társas kapcsolatokat, hanem a közös gyógymód 911 funkciókat is, mert a gátlás folyamatos fenntartása jelentős energiát igényel, ez pedig egyre rugalmatlanabbá, rigidebbé és a kontextustól függetlenné teszi a megjelenő viselkedést.
Valójában, ebben az esetben az elfojtás elhárító mechanizmusról van szó, amely mint védekező viselkedés is megjelenik és egyre nagyobb szerepet játszik a nem adaptív érzelemszabályozásban. Az érzelemszabályozás közös gyógymód 911 megértése segítheti nem csak a negatív érzések alakulásának, regulációjának megértését, hanem a prevenció és intervenció tervezését is. A krónikus fájdalom esetében mind az előzmény- mind a válaszközpontú működésmód jelentőséggel bír a számunkra a katasztrofizáló gondolatok hatásmechanizmusait tekintve.
A fájdalom és a fájdalomra adott negatív érzelmi válaszok egymást kölcsönösen meg- és felerősítik, fokozva ezzel a fájdalom átélt mértékét. A negatív és pozitív érzelmek kapcsolata a krónikus fájdalommal Az akut fájdalom megjelenésével kapcsolatban is említésre került 3. Az ebbe a csoportba tartozó emberek többségében az említett előzmény- de még inkább a válaszközpontú stratégiákat használják érzelemszabályozási módként.
Azaz inadaptív, negatív érzelmi viszonyulásokat alkalmaznak, úgymint túlzott és állandósuló aggódás, irritabilitás, távolságtartás, zárkózottság, bizalmatlanság, valamint általában véve depresszió és zárkózottság.
Teljes publikációs lista
A társas támogatást alacsony szintűnek érzékelik, dacára a környezet esetleges pozitív erőfeszítéseinek. Intrapszichés szinten érzelmi nehézségek, a krónikus feszültségérzet, düh, pesszimizmus, közös gyógymód 911 és vitális kimerültség jelennek meg. Kutatások kimutatták, hogy akik a fájdalomérzést megpróbálják elnyomni, a felsorolt tényezők közös gyógymód 911 hatása miatt a fájdalmat — paradox módon — még intenzívebben élik meg.
A krónikus fájdalommal élők negatív érzelmei gyakran a környezetükre, az őket ellátó személyzetre, családra vetülnek, miközben elsősorban önmagukra és a korlátozottságukra dühösek. Viselkedésükben igyekeznek a fájdalom és a fájdalomról alkotott szubjektív elképzelésük kapcsán a fájdalmat kiváltó tényezőnek tartott ingereket, helyzeteket kontrollálni, ám ezek a kísérletek kudarccal végződnek, hiszen téves interpretációkon alapulnak, így a negatív érzések megjelenésének gyakorisága és intenzitása csak tovább fokozódik.
Mindez tovább erősíti azt a kezelési modellt, mely a fájdalom kontrollálása helyett a fájdalom jelenlétének elfogadását említi az első lépések között, javítva a betegek életminőségét és lehetővé téve a további terápiás intervenciók hatékonyabb megvalósulását is.
A jobb érzelemszabályozás, a pozitív érzelmek fenntartásának és közös gyógymód 911 negatív érzelmek gyors csökkentésének képessége alacsonyabb fájdalomérzet megélésével társul. Az utánkövetéses vizsgálatok tanulsága szerint a családi, interperszonális konfliktusokban volt a legkevésbé hatékony a negatív érzelmek gyors csökkentésének képessége, mely eredmény szintén jelzi a családi kontextus figyelembevételének és bevonásának fontosságát a fájdalom terápiája során.
Alexitímia[ 53 ] és krónikus fájdalom Az alexitímia az érzelmek azonosításának, felismerésének nehezítettsége. Azok az alexitímiás személyek, akik bármilyen oknál fogva krónikus fájdalommal élnek, még nehezebb helyzetben vannak, mint nem alexitímiás betegtársaik. Az ebbe a csoportba tartozó személyek az érzelmekből öröm, félelem adódó testi szenzációkat a test betegségjelzéseiként interpretálják, így többnyire szomatizáló betegeknél találkozunk a jelenséggel. Nem valósul meg a személyeknél az érzelmi arousal okozta testi tünet és a fizikai betegség által kiváltott szomatikus szenzáció közti különbségtétel, mely jellemezhető még alacsony érzelmi tudatossággal és az érzelemmegélés differenciálatlanságával is.
Fájdalom esetén az ilyen személyek nem tudják a fájdalom okozta negatív érzéseket, az egyéb érzelmi állapotokat sem azonosítani, ezért a megélt érzelmek is erősítik a fájdalomélményt, illetve maga az érzelmi arousal is fájdalomként kerül kommunikálásra. A jelenség megértése és kezelése az érzelemszabályozás zavarának elméletéből vezethető le, amely mind az közös gyógymód 911 beteget kezelő team számára fontos információ az intervenció megtervezésénél, mind a családon belüli kommunikáció kialakításának lényeges alapja.
Ilyen esetekben érdemes a családtagoknak, házastársnak is megmutatni, hogyan segíthet felismerni és megkülönböztetni az érzelmi és a fájdalommal kapcsolatos kommunikációs jelzéseket, és a különbségtétel alapján szervezni a megfelelő válaszreakciókat is.
A krónikus fájdalom és a distressz A stressz definícióját tekintve nem más, mint a veszélyre adott adaptív és túlélést segítő közös gyógymód 911, a szervezet pszichofiziológiai válasza a homeosztázist megzavaró ingerekre. A stresszreakció, a fájdalomra adott reakcióhoz hasonlóan, három szinten megy végbe: az emocionális tapasztalatok, affektív reakciók szintjén; a neuronális, neuroendokrin, endokrin és immunmediált aktiváció szintjén; a látható viselkedés szintjén.
A stresszreakció megvalósulását több tényező együttes befolyása hozza létre, hiszen függ a stresszor minősítésétől, intenzitásától, az egyéni megküzdési stratégiák alkalmazhatóságától és sikerétől, a helyzet kontrollálhatóságától, az előfordulás gyakoriságától. Stresszor bármi lehet, amelyet az egyén kihívásként eustressz vagy fenyegetésként distressz él meg. A stresszor szót általában akkor használjuk a mindennapi kommunikációnkban, ha egyértelmű testi reakciókat, tüneteket élünk meg a megterhelések kapcsán.
- Innováció Kiemelt Szerkesztői Közzétéve
- A. kurpatov gyógyszer fejfájás és osteochondrosis kezelésére
- Papp Mária | Tudóstér
- Magyar Nemzet, január ( évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár
- A térd fáj, ha meghajlok
- Rendeletek tára, | Könyvtár | Hungaricana
- Magyar Nemzet,
- Hogyan kenjük fel a térdízületet
Distressznek nevezzük azokat a negatívnak, fenyegetőnek értékelt megterheléseket, amelyet hosszú távon csekély mértékben vagy egyáltalán nem tudunk kontrollálni, és olyan fiziológiai aktivációt eredményez, amelyet nem vagyunk képesek semlegesíteni, ezért a szervezet fiziológiai reakcióin keresztül szabályozási zavart indít el. Minél tartósabb a distressz jelenléte a személy életében, annál valószínűbb, hogy betegséget okoz a szervezetben, és a tehetetlenség, reménytelenség érzésével társul.
Sohasem szabad feladni
A krónikus fájdalom, mint stresszor A fájdalom, eredeti jelzőfunkciója szerint olyan stresszor, amely zavarja az egyén fiziológiai és pszichológiai egyensúlyát, tehát stresszt eredményez, és ezzel alkalmazkodáshoz vagy miért fájhatnak a csípőízületek? válaszhoz vezet, mind élettani, mind pszichés szinten.
Minél befolyásolhatatlanabbnak tűnik a fájdalom, annál nagyobb közös gyógymód 911 stresszreakciót vált ki. A fájdalom észlelése és értékelése azonban szubjektív. A kontroll érzete fájdalom esetében is csökkenti a stressz által kiváltott szorongást. A megjelenő stresszreakció érzelmi, viselkedéses és fiziológiai szinten is igyekszik a szervezetet felkészíteni a veszély elkerülésére, vagy a megküzdésre. Krónikus fájdalom esetén az inger azonban közös gyógymód 911 elveszti ezt az adaptív, elkerülhető veszélyt jelző funkciót, mindemellett a reakciók továbbra is fennmaradhatnak, ami kimerüléshez vezethet, hiszen a megzavart homeosztázis helyreállítása végső soron ezen reakciók útján sem történik meg.
A stresszre adott leggyakoribb reakció, a szorongás, nagyon gyorsan kialakul a betegben, annak ellenére, hogy a szorongás elsődleges célja szintén olyan adaptív folyamatok mozgósítása lenne, amely segíti a szervezet adekvát megküzdését.
