A térd csontvelő ödéma kezelése

Térdfájdalom Kezelése

A csontvelő ödéma egy olyan kifejezés, amelyet a folyadék ödéma felhalmozódásának leírására használnak a csontvelőben. Míg a klinikusok ezt a kifejezést még mindig gyakran használják, ma a csontvelő-károsodásnak gyakrabban említik. A csontvelő-ödéma olyan állapot, amelyet egy ultrahang- vagy mágneses rezonancia képalkotás MRI vizsgálata azonosít, és gyakran oszteoarthritissal, töréssel vagy ízületi sérüléssel jár. Csontvelő ödéma osteoarthritisben A csontvelő ödéma kialakulása az osteoarthritisben általában rosszabbodó állapotra utal.

A folyadék felhalmozódása mellett az MRI-n is szubkondrális cisztákat lehet megfigyelni. Ez az, amikor a porc sérülése megkezdődik és folyadékkal töltött zsákokat cisztákat képez az ízületen belül. Ez okozza a csuklótér szűkítését és a porc további elhasználódását, ami a csontok csontjainak dörzsölését okozza.

Ahogy egyre több a porc elvész, a mögöttes idegreceptorok egyre inkább ki vannak téve, ami fájdalmat és a mobilitás fokozódó csökkenését eredményezi. Ez különösen igaz térd osteoarthritis esetén. A mögöttes térdeltérés csak súlyosbítja az állapotot, strukturális feszültséget adva a már gyulladt ízületeknek. Az osteoarthritisben szenvedő személyek csontvelő ödémája rossz eredményekkel jár.

Az ödéma nélküli emberekkel összehasonlítva az ödémás betegek valószínűleg gyorsan leromlik állapotukat, gyakran hónap alatt. Csontvelő ödéma sérülés esetén A csontvelő ödémát általában törések és egyéb súlyos csont- vagy ízületi sérülések, különösen a gerinc, a csípő, a térd vagy a boka okozta sérüléseknél látják.

A térd csontvelő ödéma kezelése sérülés összefüggésében a kifejezés viszonylag nem specifikus, és folyadék vagy vér felhalmozódását, vagy a fibrózisból hegesített szövetből vagy nekrózisból szöveti halál eredő folyadékok felhalmozódását jelenti.

A súlyos esetek szteroid injekciót vagy műtétet igényelhetnek. A csontvelő ödémája zavaró állapot lehet, amely más embereket másképp érinti. Bár a sérülést követő négy-tizenkét hónapon belül hajlamos a felszámolásra, az esetek legfeljebb 15 százaléka fennáll két évig vagy annál hosszabb ideig, még azok között is, akik egyébként tökéletesen egészségesek.